…. hááát Ritám órákig tudnék a témáról beszélni… milyen érdekes hogy alig két hete egy állásbörzén olyan alapítvány standján segédkeztem, akik kifejezetten nőknek (újrakezdés, beilleszkedés, álláskeresés, stb.) nyújtanak segédkezet. Fél nap alatt sűrítve kaptam a téma mindenféle vetületét a megjelenő hölgyektől.

! Attól, hogy hagyományos, még nem mosónő !

…. szóval, amikor sok évtizede  E. Manci a női egyenjogúságot, önmegvalósítást, függetlenséget a női önértékelés magasabb rendű és egyedüli mérőszámává kiáltotta ki a „hagyományos” női szerepekkel szemben (és én a hagyományost a legszélesebb, legpozitívabb módon értem) azt gondolom a kezdeti lelkesedés után sok-sok kudarc elkerülhetetlenül kódolva volt.

Az a Nő, aki E. Mancin nekibuzdulva elindult a karrier, az új önmegvalósítás felé és az évezredes genetikai, társadalmi szerepeire fittyet hányt sajnos, de nem meglepő módon nem jutott messzire (maroknyi kivétellel)… de hogyan is juthatott volna messzire, amikor NŐI-mivoltának fundamentumát akarta felülírni, mindeközben állandó konfliktusba keveredik magával és szűkebb környezetével. Ez a feszültség még akkor is jelen lehet, ha a környezete egyébként támogató… vagy a kudarc oka annyi, hogy idővel egyszerűen csak rádöbbent arra, hiányzik mindaz, amitől Ő, nő.

 Egy másik útkereső az a Nő, aki nem akarja kiengedni a kezéből a hagyományos szerepeket.  Pontosan érzi, tudja, hogy erre neki szüksége van, de csábítja, lelkesíti egy új önmegvalósítás… csak éppen nem megy, nem bírja,… sok (tisztelet a kivételnek). Persze hogy sok, hiszen már a „hagyományos” szerepekkel, feladatokkal is szinte tele a „batyu”. 

Végül, de nem utolsó sorban vannak akik, már azzal leértékelik magukat, hogy ők meg sem próbálták ezt az "önmegvalósítást dolgot", de hogy ez mit jelentene, miben lenne ez "mérhető" számukra, azt nem látják pontosan. Mint ahogyan azt sem, hogy ennek ellenére naponta akár tucatszor is megteszik ezt, mármint az önmegvalósítást. Igaz nem feltétlenül zajos, látványos módon. Azt gondolom ami első körben sokkal inkább hiányzik az az önismeret, és az önértékelés. Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges, hogy kívülröl is kapjak visszajelzéseket, építő, támogató és megerősítő módon.

Akár egyik, akár a másik úton jár Ő, miközben egyre rosszabbul érzi magát, a felismeréskor (ha egyáltalán eljut ide segítség nélkül) már lehet két fronton is vereséget szenvedett. Oda van a Nő, a klasszikus, az egyetemes… vagy kifulladt, elfáradt a Nő, az önmegvalósító… vagy leginkább mindkettő.

 Lehet e ezzel valamit kezdeni?…szerintem igen.

Először is látni kellene, hogy ezt a problémakört imádott, csodált, tisztelt Nők alapvetően  magatok generáljátok és tartjátok fenn akaratlanul is, igaz napjainkra kétségtelenül sok esetben már túl nőtt rajtatok, hiszen kontrolálatlanul zúdul ránk az az információ tömeg, ami kikerülhetetlenül befolyásolja és sajnos sokszor torzítja a gondolkodásunkat. A jó hír, hogy a válasz,  a megoldás kulcsa is  Nálatok van. Nem általában a Nőknél, hanem személy szerint NÁLAD, a saját kulcsod.  Bonyolítja a képet, hogy a „történelmi kezdetek” lelkes önmegvalósító elhatározása akkor, tényleg csak elhatározás kérdése volt, mára ez, a női munkavállalás (főleg teljes állásban), a karrier, lehet hogy lét- és családfenntartó döntéskényszeren alapul.

 …szóval mit lehet ezzel kezdeni? A rossz kedvvel, a fásultsággal, a kudarcokkal, a kiégéssel?

Az egyik bibi, lehet rossz helyen keresgélsz ezért nincs sikerélményed, vagy észre sem veszed a sikert, mert  valójában nem fontos számodra az, amit csinálsz…?

 Indulásnak (vagy összegzésnek) nagyon őszintén el kell gondolkoznod. El kell gondolkoznod, hogy Neked mik azok a legfontosabb értékek, ami alapján élsz és élni szeretnél….ami Neked fontos, nem amit kérnek, várnak, elvárnak. Hagyd, hogy a Nő és/vagy Karrier magától jelenjen meg (vagy nem) ezekben az értékekben, ne akard szándékosan belefogalmazni. Priorizáld ezeket az értékeket, ezt is végtelenül őszintén, ne akarj megfelelni sem, hagyományos sem mai értelemben sztereotípiáknak.

 Az értékrended alapvetően határozza meg a vágyaidat, mint ahogyan a vágyaid is megmutatják az értékrendedet. Ha ez a két dolog nincs harmóniába úgy Te sem. Kudarc, kudarcot követhet, ami csak tovább erősíti ezt a nemkívánt körforgást.

 Azt is tisztán kell látnod, ha mondjuk az „anyaság értéke”(vagy bármi) pl. az utolsó előtti helyre kerül ebben a rangsorban, az véletlenül sem azt jelenti, hogy alkalmatlan vagy erre a feladatra (főleg, ha még sosem próbáltad). Azt azonban sejteti, hogy a sikereidet, a pozitív energiákat más területen fogod könnyebben begyűjteni, és ha kell onnan tudod majd átirányítani (de nem kell azt irányítani, megy az magától is)…és valahol ez itt a lényeg…más szemében lehet jelentéktelennek tűnik az ÉN eredményem, az ÉN sikerem, de ha ott született, ott értem el ami fontos, pláne, ha a legfontosabb számomra, az rendkívüli erővel bír. Tartást és önbizalmat ad, ami pozitívan befolyásolja minden gondolatomat és megnyilvánulásomat és teljesen új megvilágítást adhat a bizonytalan vagy annak vélt területeimnek is... és az sem elhanyagolható hogy egy ilyen változás a környezetemre is pozitívan hat. Kedvesnek, szépnek, okosnak, vonzónak, stb. látnak.

 …és mi van, ha tudom jó helyen keresgélek, erre vágyom, ez ami fontos nekem mégis úgy érzem sehova sem jutok?

Ez akár lehet a fenti „batyus” eset, nagy valószínűséggel. A batyud már rég megtelt. Csurig van a „hagyományossal”(mert fontos neked), tetejére rádöngölve karrier (ez is fontos) és másnak már nem is maradt hely. A sikernek sem, és hogy ezt megéld, értékeld, az időnek sem.

Úgy tűnik, meg kell tanulni kivenni is a batyunkból( vagy nem mindenáron beleszuszakolni mindent).

Meg kell tanulni elengedni és átengedni. Ez utóbbihoz, az "átengednihez " kétségtelenül nélkülözhetetlen egy társ, praktikusan férfi, a férj, az élettárs, de lehet ez barát, szülő is.

 És kell még nagyfokú bizalom. Elhiszem és tudom, hogy Ő ezt meg fogja oldani helyettem, nélkülem, mégis értem, értünk. Ha nincs ez a bizalom, akkor az átengedés csak látszat, a cucc maradt a batyuban.

Lehet nem is az a kérdés, mi van a batyuban sokkal inkább az, ami nem fér már bele… mert az hiányzik és mindaddig amíg nem kerül bele, vagy ki nem derül róla, hogy felesleges hiányozni is fog.

És, ha már az előbb előjött a férfi, a társ. A férfi "hagyományos szerepek" is rendkívül átalakultak az elmúlt évtizedekben, de talán nem is vizsgáztak ezekből az új szerepekből a férfiak túl rosszul. Már, aki hajlandó volt felvenni  az új vizsgatárgyakat. Egy biztos sokmindent tanulhatnánk egymástól. Hagyományosat és újat.

 Innen jut eszembe mennem kell drága Ritám, mert lejárt a mosógép…de majd még dumálunk...

Béla)))

.