Elképesztő energiákat pazarolunk, vagy inkább áldozunk arra, hogy megfeleljünk valaminek, valakinek, valakiknek, miközben egyre-másra kerülünk ellentmondásba önmagunkkal, az értékrendünkkel, a személyiségünkkel. Ez a folyamat kikezdi, koptatja önbecsülésünket, szétzilálja válogatás nélkül a társas és párkapcsolatainkat.

Úgy érezzük, kényszerpályán mozgunk, amiről nincs letérés… nincs „hiszen meg kell felelnünk ennek, annak, ide, oda…”

 Én úgy gondolom, igenis van leágazás, megállás ebben a lejtmeneten. Ehhez azonban a felismerés, a „beismerés”, az eltökéltség mellett elengedhetetlen a megismerés, a tudás megszerzése. Egy „más gondolkodás” elsajátítása, önmagamról, a környezetemről, arról hogy hogyan működök és hogyan működnek mások… annyira különbözően és mégis végtelenül egyformán.

A képzéseken, tréningeken résztvevők eredményessége, sikerei és had tegyem még hozzá az egyén elégedettségének érzése a munkahelyen és a magánéletben számomra a legfontosabb vezérfonal, amire megkerülhetetlenül valamennyi képzés (vagy egy coaching folyamat) felfűzhető,  a tematikától, létszámtól, helyszíntől függetlenül.

Az egyén elégedettsége, vagy elégedetlensége alapvetően meghatározza "jelenlétét" a magánéletében és a munkájában egyaránt bárhol, bármilyen környezetben, szétválaszthatatlanul a magánembert a munkavállalótól.

.Egyszerűen nincs két "hátizsákunk" külön munícióval egy otthonra egy pedig a munkába.

 Közel egy évtizedes tréneri-oktatói, majd később life és business coach tevékenységem során teljesen világossá vált az,  hogy valójában más rendszer, szemlélet bár létezhet, de érthető módon magában hordozza a segítő személy(coach,tréner, stb.) és az ügyfél kudarcának lehetőségét egyaránt.

 Az elégedett ember boldog, az elégedett ember képességeihez mérten maximumon teljesít (ez utóbbi, a teljesítmény pedig kulcskérdés - és számunkra, trénereknek, coachoknak  egyben a legfontosabb érv lehet - a munkáltató felé, ha mondjuk a munkáltatót a dolgozó „boldogsága” nem nagyon foglalkoztatja)

Az elégedettség, a teljesítmény pedig a siker záloga. A sikerélmény motiválja, fenntartja ezt a mindannyiunk számára vágyott körforgást, és ami még fontosabb, ezt nem a pénz, pláne nem a fizetés működteti. Azok, akik ezt belátják (különösen, ha vezetők) és tudatosítják, ekkor soha nem látott erőforrás birtokába juthatnak. Egy, a véleményében és döntéseiben is szabad és mindezekért teljes mértékben felelős ember, adott pillanatban munkavállaló, a teljesítmény, a kreativitás, a motiváció, vagy akár a munkafegyelem egy teljesen más, magától értetődő dimenziójában él és dolgozik.

 Egy ilyen környezetben/szervezetben a hiba, a tévedés, éppen a tanulás és a fejlődés fundamentumává válik és nem számonkérést, vagy a büntetést vonja maga után.

Sokan nem értik, nem hiszik, vagy egyszerűen nem akarják belátni ezt a végtelenül egyszerű "képletet".  Vezetőként beérik a "korbács, kontra mézesmadzag" kétségtelenül könnyebb választásával. Szerintük, "nem kellenek ilyen érzelmekkel átitatott hókusz-pókuszok egy munkahelyre". Ők, a pozíció, a hierarchia megszállottjai egyben a változás, a változtatás legnagyobb kerékkötői.

… úgyhogy dologban nincs hiány, nyitott, elégedett, valódi értéket teremtő emberekben annál inkább...és mi, a segítő szakmák képviselői is valódi, értékteremtő folyamatokra, elégedett ügyfelekre vágyunk, hiszen ez a sikerünk mértékegysége...